Nigéria is azok közé az afrikai csapatok közé tartozik, akitől a rendező kontinens azt várja, maradandót alkosson a dél-afrikai vb-n. Ezt nem támasztották alá a januári Afrika Kupán, a legtöbb csapathoz hasonlóan ötlettelen, gyatra játékkal rukkoltak elő, ez bizony kevés lesz a nagy megmérettetésre.

Jelen pillanatban Nigéria 21-ik a FIFA ranglistáján, az Afrika legjobbjának tartott Elenfántcsontpartot is maguk mögé utasítva. Ez messze van viszont 1994-es helyezésüktől, amikor is áprilisban az ötödik legjobb csapatként szerepeltek a listán.

Nigériának ez lesz a negyedik vb-je, amire sikerült kijutnia, két alkalommal túlélték a csoportkört, de a negyeddöntőkbe még nem sikerült bejutniuk. Kontinensükön jobbann szerepelnek, kétszer is sikerült elhódítaniuk a kontinentális kupát (1980, 1994), négyszer pedig ezüstéremmel a nyakukban térhettek haza. Világviszonylatban utánpótlás vb-ken értek el kisebb  nagyobb sikereket, sőt 1996-ban az atlantai olimpián mindenki meglepetésére aranyérmet szereztek.

A mostani vb-re mondhatni simán kijutottak, a 2. selejtezőkörben hatból hat meccset nyertek, így maguk mögé utasították a rendező Dél-Afrikát. A 3. selejtezőkörben szintén nem találtak legyőzőre, úgyhogy a kijutásuk egy percig sem forgott veszélyben.

Nigéria kerete igen erősnek mondható, igaz a legutóbbi hírek szerint szinte senkiről nem tudni, hogy valójában hány éves. Legnagyobb nemzeti büszkeségük Augustine "Jay-Jay" Okocha, aki már felhagyott az aktív labdarúgással, de róla is szóltak azok a hírek, miszerint egy jó tízessel idősebb bevallott koránál.

A jelenkor sztárjaihoz már szinte alig sorolható Nwankwo Kanu és Joseph Yobo - előbbi lehet már elmúlt negyven is -, ők inkább tapasztalataikkal segítenek a fiatalabb generációnak. Stephen John Obi Mikel, Taye Taiwo és Obafemi Martins viszont egyértelműen a csapat erősségei, ha nagyot akarnak alkotni, akkor tőlük lesz szükség meghatározó teljesítményre.

Nigéria egyébként a B csoportba került a világbajnokság sorsolásán és nem kisebb ellenfelekkel kell megküzdenie a továbbjutást jelentő helyekért, mint Argentína, Görögország és Dél-Korea. Papíron csak a harmadik legerősebb válogatott a csoportban, de az Afrika Kupát nézve azon gondolkozott az ember, hogy örülhetnek, ha egy pontocskát össze kaparnak valahogy.

Itt az interjú utolsó része, Mocsaival az eddig elért eredményeiről és arról beszélgettünk, mégis mit csinál, ha nem edzősködik.

Nagy-Pál Tamás - Rengeteg nagy diadal kísérte az edző pályafutását, ezek közül melyikre a legbüszkébb?

Mocsai Lajos - Sokszor felteszik nekem ezt a kérdést, nehéz rá válaszolni. Mindig azt adott időszakhoz tartozó eredmény a legfontosabb. Amikor az ember óriási erőfeszítéssel, nagy küzdelemben, saját egészséget nem kímélve próbál meg eredményt elérni, akkor mindig ahhoz az időszakhoz ragaszkodik amiben éppen van. Fantasztikus időszak volt a Vasassal, hogy BEK-et nyertünk, az, hogy öt európai kupát sikerült a csapataimmal begyűjtenünk. Amikor 30 ezer ember várta a csapatot Németországban a Lemgo '96-os Európa Kupa győzelménél, a '86-os világbajnoki döntő, ami a mai napig is az első számú férfi eredmény és amikor az idős néni azt mondta, hogy ő nem tudta mi a kézilabda, de erkölcsöt, morált, tartást, küzdelmet látott, ami őt mélységig meghatotta. Ez mind-mind hatalmas eredmény. Akkor az olimpiai döntő, amikor egy kis magyar csapat, melyet a szakírók a 4-6-ik helyre soroltak, ezüstérmet tudott szerezni. A tiszta szívvel megvívott Európa bajnokság, ahol mondták, hogy bizonyos meccseket manipulálni kéne, hogy elkerüljük a románokat és az oroszokat, de végig mentünk rajtuk és megszereztük az aranyérmet, ezek mind nagy erkölcsi győzelmek is.

- Mikor volt a legnehezebb dolga, amikor egy gyengébb játékoskeretből kellett kihoznia nagy eredményt?

Mocsai Lajos - Többek közt kieső csapattal kezdtem Lemgoban és európai szintűként adtam át hét év múlva, a Vasas csapatával BEK-et nyerni úgy, hogy előtte 4 évig csak egy orosz csapat tudta elhódítani a címet. Egy kutatót mesélte nekem, hogy az olimpiákon a legtöbb olimpiai pontot (36) a sportágakban a vízilabda után én hoztam az országnak, erről előtte nem is tudtam. Ugye ebbe benne van három olimpián elért ötödik hely, egy negyedik és egy döntő is.

- Ön két helyen is egyetemi docens, ezen kívül, ha jól tudom, tréningeket szokott tartani különböző cégek megbízásából. Hogyan egyeztethető össze ez a rengeteg tevékenység, amivel foglalkozik?

Mocsai Lajos - A Pannon Egyetemnek és a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi karának vagyok a docense. Utóbbinál már '78 óta tanítok. Nyilván a csapataimmal való eredményesség hozta meg nekem ezt a lehetőséget, hogy két egyetem vezető tanára lehetek. Ezek mellett szeretnék egy falut, Felsőmocsoládot, megmenteni, mivel a századforduló táján még 2000 főt számláltak, most 450-et, kihaló félben vannak. A polgárok bíztak meg egy jószolgálati képviselettel, ezért oda munkát kell vinni és lehetőséget adni az embereknek, hogy az életterük működjön. Ehhez visszavásároltuk ott a családunktól 1949-ben elvett barokk kúriánkat, ezt működtetni kell. Így találkozik a három dolog, hogy évi 10-12 komoly cég meghívására járom az országot és mind a két egyetemen a menedzsment master kurzusban tanítok. Ezeknek a témája az élsport és az elmélet vezetés technológia összekapcsolható területei, ezen belül stressz menedzsment, motiváció, a döntőképesség javítása, vezetői modell kialakítása stb...

- Mindezek mellett mennyi ideje marad a magánéletére?

Mocsai Lajos - A gyerekeim már ugye felnőttek. A lányaim mondták, hogy "a szülők kirepültek a szülői házból", amikor mi Pestről vidékre költöztünk. Ők keresik az önálló életüket, szeretem ha körülöttem vannak, de ez most egyre ritkábban fordul elő. Fő feladatom jelenleg a veszprémi kézilabdázás világszinten való tartása, második az oktatás, képzés és mindezek fölött áll, ha lehetőség adódik rá, akkor a család összetartása.

- El tudná képzelni az életét kézilabda nélkül?

Mocsai Lajos - Miután 1978 óta tanítok már, a tanári pályán a TF-en el tudom magam képzelni, ahol átadhatom a tapasztalatomat és a tudásomat. Ezen kívül ott van a szakmai könyvek megírása. 60 éves kor fölött mát nem biztos, hogy az a legoptimálisabb, hogy az ember az edzői padon tevékenykedjen, ezért el tudok képzelni egy ilyen változást.

Következzék a második rész a Mocsai Lajos interjúból, A Veszprémről, a Bajnokok Ligájáról és az NB1-ről beszélgettünk.

Nagy-Pál Tamás - Először szeretnék gratulálni Önnek a hétvégi nagyon fontos négy gólos győzelemhez a Bajnokok Ligájában a Löwen ellen. Minek volt köszönhető a diadal, inkább az egyéni teljesítménynek vagy a csapategység erénye mutatkozott meg?

Mocsai Lajos - Egy ilyen együttes ellen a felkészülés mindig csapat centrikusan zajlik. Iváncsik Gergő a 9 góljából hármat Eklemovic bejátszásaiból szerzett és jó párat a labdaszerzés utáni leindításból. A Löwen edzője, Ola Lindgren már régóta nagy ellenfelem, így hát jól ismerem, és azt is tudtuk, hogy a skandinávok inkább a kollektív kézilabdát favorizálják. Ráadásul nekik hat világklasszis belső lövő játékosuk van, aktuális világbajnok, Európa-bajnok, olimpiai bajnok, nekünk ezzel szemben négy lövő játékosunk volt, balkezes nélkül, ezt kellett kompenzálunk taktikailag. Ezért volt az, hogy nálunk kevesebb játékos lőtt több gólt, viszont az ő hat belső lövőjük alig lőtt többet 10 gólnál.

- A már nagyon várt balkezes átlövő, Marko Vujin felépülése mikorra várható?

Mocsai Lajos - Vujin már nagyon motivált, már picit túl van a félúton, tegnap dolgoztam vele külön koordinációs munkát a térdével. Már finoman lehet terhelni is, két órát dolgozik vele Budapesten minden nap, kettőt meg nálunk. Úgy gondolom, jobb állapotban fog visszatérni. 25 éves, most van a legjobb időszakában, ráadásul csodálatos lövő ereje és precíz keze van ennek a fiúnak. Én március közepére várom a visszatérést.

- A négygólos győzelemmel nagyot léptek a csoportelsőség felé. A csoportbeosztások után ez volt az elvárás?

Mocsai Lajos - A csoport első vagy második helyét akartuk megszerezni, hogy a harmadik negyedikkel sorsoljanak össze minket. Közben világossá vált, hogy a harmadik helyre is erős csapatok kerülhetnek, többek között odacsúszhat még a Kiel vagy a Zágráb is, így most már mindenképp meg kell tartani az első helyet. Egy döntetlenre vagyunk ettől, reméljük hazai pályán meg is csináljuk.

- Gondolnak már a Final Fourra?

Mocsai Lajos - Sokan gondolnak rá, akik szeretik a csapatot, de mi még nem. Ha a labdarúgást nézzük meg, a BL-ben az elmúlt 20 évben a német, angol, spanyol, olasz együtteseken kívül nagyon ritkán kerül be más csapat a döntőbe, ez itt is igaz. A nagyobb csapatoknak háromszor, ötször akkora a költségvetése mint nekünk, a játékosállományuk is erősebb. Mi a küzdőképességgel és a szakmai hátérrel próbáljuk ez kompenzálni. Ezek a játékosok szeretik az óriási küzdelmeket, de ennek a klubnak hatalmas eredmény lenne, ha eljutna a Final Fourba. Ehhez megpróbáljuk az erősségeinket kihasználni, hogy ne anyagi kérdés legyen a siker, hanem az önbecsülés, az elszántság, a tehetség, a küzdőképesség és a stratégia kérdése.

- Az NB1-et is vezetik, ráadásul veretlenül, Ön szerint jó ez a magyar kézilabdának, hogy már a Szeged is szinte esélytelenül lép pályára a Veszprém ellen?

Mocsai Lajos - A Szegednél egy átmeneti hullámvölgy van, amiből az új edzővel és új gazdasági háttérrel ki fognak jönni. Zárkóznak fel a többi csapatok is, a Tatabánya, a Dunaferr a fiatalokkal, s a Csurgó is fejlődik. A Szeged tényleg meggyengült, de bízom benne, hogy év végére össze fogja magát szedni. Ráadásul a Debrecen helyébe több olyan csapat is lépne, mely a középmezőny erőssége lehetne.

Az utolsó részben az edzősködésen kívüli életéről kérdeztük Mocsai Lajost.

Uruguay válogatottja biztosította ötödikként Dél-Amerikában a 2010-es világbajnokságra a helyét, de a FIFA világranglista alapján ők a negyedik legjobb csapat a térségben, a 21. helyen állnak. Legjobb helyezésüket már kétszer is sikerült elérniük, először még 1994-ben voltak 14-ikek, legutóbb pedig 2006-ban foglalták el ezt a pozíciót három hónapon keresztül.

Kijutásuk Dél-Afrikába nem volt zökkenőmentes, igaz a selejtező sorozat végéig harcban voltak Argentínával a biztos továbbjutást jelentő negyedik helyért. Ezt nem sikerült elérniük, így pótselejtezőre kényszerültek Costa Ricával, de idegenben elért 1-0-ás sikerük után otthon már az 1-1-es döntetlen is elég volt a részvételhez.

Kevés nemzet mondhatja el magáról, hogy olyan futballmúlttal rendelkezik, mint ők, hiszen ez lesz a 11-ik vb szereplésük, legutóbb a 2002-esen jártak. Két aranyérmük is van a tornáról, igaz egyiket se mostanában szerezték: még az elsőt nyerték meg 1930-ban, majd 1950-ben diadalmaskodtak. Kétszer értek el negyedik helyet 1954-ben és 1970-ben, azóta nem sikerült bejutniuk a legjobb négy közé, ráadásul az utolsó 16 világbajnoki mérkőzésükből mindössze egyet sikerült megnyerniük.

A Copa Americán is hasonló eredményességgel büszkélkedhetnek, nem kevesebb, mint 14-szer szerezték meg az aranyérmet (1916, 1917, 1920, 1923, 1924, 1926, 1935, 1942, 1956, 1959, 1967, 1983, 1987, 1995) és hatszor szenvedtek vereséget a döntőben (1919, 1927, 1939, 1941, 1989, 1999).

Van még két eredményük amire nagyon büszkék lehetnek, igaz ezek még a 20. század elejéről valók: 1924-ben és 1928-ban elhódították az olimpiai bajnoki címet.

A futballtörténelmet figyelembe véve Uruguay a harmadik legjobb csapat a kontinensen, rengeteg nagy játékost adtak a világnak, olyanokat mint Recoba, Zalayeta vagy Fonseca.

Legutóbbi vb szereplésük alkalmával olyan labdarúgók voltak már a csapatban, mint Sebastián Abreu, Diego Forlán, Darío Silva és Álvaro Recoba. Ennek ellenére rendezetlen játékukkal nem bírták kivívni a továbbjutást, fénypontjuk Szenegál ellen volt, amikor 3-3-as döntetlent játszottak az afrikai csapattal.

A nemzeti válogatott a játékoskerete alapján akár még sokra is vihetné, habár az utóbbi idők tapasztalata ezt nem támasztja alá. Olyan rendkívül tehetséges játékosaik vannak, mint Martín Cáceres (Barcelona), Luis Suárez (Ajax) vagy az elmúlt évben gyengébb formát mutató Diego Forlán (Atlético Madrid). De a kevésbé neves játékosok is olyan csapatokban keresik a kenyerüket, mint a Milan, a Villarreal, a Porto vagy a Schalke.

A csapat szövetségi kapitánya az az Oscar Tabarez, aki az 1990-es olaszországi vb-n a negyeddöntőig menetelt a csapattal, most is hasonlót várnak tőle hazájában, ami nem is tűnik lehetetlen feladatnak az A jelű kvartettből: az "uruk" a rendező Dél-Afrika mellett Mexikóval és Franciaországgal kerültek egy csoportba.

Mocsai Lajos nevezték ki a válogatottnál Csoknyai István első számú segítőjének. Még a kinevezés előtt egy nappal sikerült találkoznom Magyaroszág legsikeresebb edzőjével, a nagyobb lélegzetvételű beszélgetést három részben közlöm, itt is van az első, amiben a válogatottról, Mocsai Tamásról és Nagy Lászlóról is szó lesz.

Nagy-Pál Tamás - Gondolom figyelemmel kísérte a férfi Európa Bajnokságot. Mik a meglátásai ezzel kapcsolatban, ez csak kisiklás volt - gondolok itt a nők leszereplésére is az utolsó világversenyen - vagy tényleg ennyire rossz irányba halad a magyar kézilabda?

 
Mocsai Lajos - Sajnos nagyobb a veszély, mint amekkorának látszik. Négy-öt évvel ezelőtt kezdtük el mondani, hogy az utánpótlással komoly gond van, nem kerülnek ki elég erős játékosok. Nincs meg a megfelelő bázis, a nőknél is van egy garnitúra akik viszik a csapatot, ehhez csak egy-két fiatal zárkózik fel és ez nagyon kevés. Nekem mint edzőnek az a feladatom, hogy a Veszprémhez a legsikeresebb magyar játékosokat odavigyem, plusz a nemzetközi eredményekhez nélkülözhetetlen külföldieket. Eljutottunk odáig, hogy nem találunk olyan képességű magyar játékost, akik át tudják lépni a nemzetközi klasszis szintet, így rákényszerülünk a külföldiekre. Ez nem cél, de sajnos az eredménykényszer mellett nem tudunk a gyengébb képességű magyar fiatalok mellett dönteni.

- Hogyan lehetne ezen változtatni?

Mocsai Lajos - Akadémiák építésével, mely már meg is kezdődött, de ennek az eredménye csak 5-10 év múlva fog meglátszani. Az utánpótlás-képzés egyelőre nagyon vékony.

- A közeljövőben van esélyünk visszazárkózni a szűk világelithez?

Mocsai Lajos - Ez sok mindentől függ: a lehetőségektől, a játékosállománytól, az edzőktől és a játékosok elhivatottságától is. Mi megpróbálunk úgy dolgozni, hogy ez elérhető távolság legyen. Nehéz megítélni, hogy a kocsira, mely robog a világ kézilabdásaival, mi fel tudunk-e szállni. Ezt meg fogjuk látni a következő egy-két évben.

- Elvállalná a szövetségi kapitányi posztot, ha megint felkérnék rá?

Mocsai Lajos - 12 évig dolgoztam a magyar kézilabdázásban, mint szövetségi kapitány. A nemzeti válogatott edzői pozíciója egy tréner életében egy nagyon nagy megtiszteltetés és egyben a szakma csúcsa is lehet, abban az esetben, ha mind a játékosállomány, mind a feltételrendszer, mind a motivációs rendszer - és nem az anyagira gondolok -, mely egy válogatottat körülvesz, megfelelő. Természetesen, ha felkérnek rá, akkor vállalom. Az elmúlt két évben csak az szólt közre, hogy a klub jelezte, hogy nem tudja azt elfogadni, hogy én 6-10 hetet távol legyek. Ez megváltozhat, hiszen a Veszprémben nő a magyar válogatott játékosok száma, ebben az esetben ez a probléma könnyebben meg fog oldódni.

- Mocsai Tamás lesz még magyar válogatott?

 
Mocsai Lajos - Ha rajtam múlik biztos. Tíz éven keresztül ott volt minden edzőtáborban, minden szabadidejét arra tette fel, hogy a magyar válogatottat képviselje. Ha a Bundesligában alkalmas arra, hogy balkezesként eredményesen játsszon, akkor eredményesnek kell lennie a magyar válogatottban is. Ez szerény és tisztességes fiatalemberről van szó, akinek a helyét természetesen a játékával kell kiharcolnia, ez nem az édesapjával való kapcsolaton múlik. Nincs olyan magyar játékos sem hazai, sem külföldi területen, akiről egy kézlegyintéssel le lehetne mondani.

- A Nagy László ügyről mi a véleménye?

Mocsai Lajos - Ez az ügy még nem záródott le, nem hiszem a spanyol válogatott őt bármi áron meg akarná szerezni, inkább úgy érzem, azok az emberek szeretnék őt, akikkel együtt játszik a Barcelonában. Ott él a családja, ott élnek a gyerekek, ott kezdik el az életüket, kialakult a baráti körük. Miután már nagyon fiatalon kikerült innen, nagyon nehéz vissza szokni abba a rendszerbe ami itthon van. Ez kettős dolog. Amikor mi Bojana Radulovicsot leigazoltuk, a világ egyik legjobb játékosát neveltük belőle, nem volt semmiféle felháborodás, hogy a szerbektől elhoztunk egy játékost. Úgy gondolom, hogy magyar embernek maradni, egy magyar állampolgártól egy erkölcsi elkötelezettség. Mi is hazahoztuk 10 év után a gyerekeinket, hogy magyarok legyenek, pedig sikeres volt a munkám, maradhattam volna még 10 évet, anyagilag egész más feltételrendszerben mint itthon. Ez az ő szuverén joga, hogy spanyol vagy magyar családot akar, de nekünk mindent meg kell tennünk, hogy ő a magyar válogatott színeiben szerepeljen. Bízunk benne, hogy ez így is lesz, de erről a problémáról órákig lehetne beszélni.

A következő részben a Veszprém BL szereplése lesz a téma.

Elefántcsontpart válogatottjáról sokan úgy tartják, ők lehetnek az első afrikai csapat, akik megnyerhetik a labdarúgó vb-t, főleg, hogy a torna helyszíne is kontinensükön lesz.

Ezek után nem is meglepő, hogy Didier Drogba csapata a FIFA világranglista 22. helyén tanyázik, ennél előrébb csak tavaly novemberben járt, amikor a 16. helyen álltak.

Az sem meglepő, hogy Afrikából ők jutottak ki legkönnyebben a vb-re, csoportjukat a második és harmadik selejtezősorozatban is toronymagasan nyerték.

Az már inkább számít meglepetésnek, hogy a januári Afrika Kupán, ahová természetesen győzelmi szándékkal érkeztek, már a nyolc között elvéreztek, Algéria győzte le őket 3-2-re a negyeddöntő hosszabbításában.

Annak ellenére, hogy már egy jó ideje kontinensük egyik legerősebb alakulataként tartják őket számon, az elefántok még csak egyszer jártak vb-n, 2006-ban Németországban. Ide is már úgy érkeztek, hogy, ha valaki akkor ők okozhatnak meglepetést, de nem így történt. Igaz nem volt szerencséjük, a halálcsoportba kerültek, Hollandia és Argentína mellet talán egy erősebb csapat sem tudott volna tovább menni, de mindezek mellett a játékukat is rengeteg kritika érte.

Hazájuk kontinenstornáján sincs túl sok kiemelkedő eredményük, igaz 1992-ben még aranyérmesek lettek, de azóta csak 2006-ban jártak döntőben, de akkor kikaptak az azóta már háromszoros győztes Egyiptomtól. Ehhez azért azt is hozzá kell tenni, hogy megbízható résztvevőnek számítanak, az előbb említett fáraók után ők vívták ki legtöbbször a kontinenstorna részvételét.

Fejlődésüket az is jól tükrözi, hogy 2008-ban már az Olimpián is ott voltak Pekingben.

Elefántcsontpartban - a legtöbb afrikai országhoz hasonlóan - a futball a legnépszerűbb sportág, nemzeti bajnokságának is rengeteg szurkolója van a lelátókon és ezek a csapatok az afrikai BL legjobbjainak számítanak - szintén Egyiptom után.

Rengeteg nagy játékost adtak már a világnak, köztük sok olyat is, akik nem elefántcsontparti, hanem francia színekben váltak ismertté, mint például Basile Boli, Kapo, Djibril Cisse. A nem aktív játékosok közül legnagyobb büszkeségük minden kétséget kizáróan az a Laurent Pokou, aki máig tartja 14 góljával az Afrika Kupák gólrekordját - ezt két torna alatt érte el, másik rekordja, hogy Etiópiának egy meccsen vágott 5 gólt.

Manapság legnagyobb sztárjaik egytől-egyig Európa legerősebb csapataiban játszanak, Didier Drogba (Chelsea), Salomon Kalou (Chelsea), Kolo Touré (Manchester City)  vagy Emmanuel Eboué (Arsenal) rengeteg bajnoki címmel, két BL serleggel és számtalan kupagyőzelemmel rendelkeznek.

Fortuna a dél-afrikai vb csoportjainak sorsolásánál sem állt az ő oldalukra, hiszen Észak-Korea mellett Brazíliával és Portugáliával kell megküzdenie a továbbjutásért. A gárda kerete ehhez adott, de eddig egyetlen nagy tornán sem tudtak úgy szerepelni, mint ahogy egy ilyen kvalitású játékosokkal rendelkező válogatottól azt mindenki elvárja. Lehet most végre másképp lesz...  

A 2010-es vb-n résztvevő csapatok bemutatásában következik az utolsó ázsiai csapat, pontosabban az utolsó csapat, mely az ázsiai selejtezősorozatból jutott el Dél-Afrikába, vagyis Ausztrália.

Az óceániai csapat, mely idén földrajzilag nem a saját selejtezősorozatában indult, 23. a FIFA legfrissebb világranglistáján, mely elég jó helyezésnek mondható, de ennél is előrébb szerepelt nem is olyan régen - 2009 szeptemberében - amikor a 14. helyet foglalta el.

Az, hogy most egy erősebb sorozatból kellett kijutniuk a megmérettetésre, nem okozott nekik gondot, mindkét selejtezőkörben magabiztosan nyerték meg a csoportjukat, a másodikban többek közt Japánt maguk mögé utasítva.

A ausztrál válogatott eddig mindössze kétszer járt világbajnokságon: először még 1974-ben majd pedig legutóbb a németországi tornán. A 2006-os tornán nem más volt a szövetségi kapitány, mint Guus Hiddink, aki hatalmas tettet hajtott végre a csapattal: második helyen továbbjutottak Brazília, Horvátország és Japán társaságából. A nyolcaddöntőben minimálisan ugyan, de vereséget szenvedett Olaszországtól, a későbbi győztestől. A győzelem tényleg minimális volt, hiszen Francesco Totti a 95. percben szerezte büntetőből a győztes találatot.

Viszont kontinentális és utánpótlás szinten több szép eredményt is elértek: négyszer megnyerték az Ázsia Kupát (1980, 1995, 2000, 2004) és van két ezüstérmük (1998, 2002)ugyanerről a tornáról. Utánpótlás szinten van egy-egy ezüst- ill. bronzérmük az U17-es és U20-as vb-ről. Legnagyobb nemzetközi sikerük a negyedik hely az 1992-es Olimpián.

Az egyértelmű, hogy Ausztráliában nem a labdarúgás számít az első számú sportágnak, de az is tény, hogy a futball népszerűsége nő a legnagyobb ütemben. A legnagyobb ugrásnak az számított, amikor 2005-ben megalapították a ma is működő futball ligát. A Hyundai A-League az első teljesen professzionális bajnokság a szigetország történetében.

A jelenlegi csapatra bátran ki lehet jelenteni, hogy az ázsiai térség egyik legerősebb együttese, még ha a legutóbbi 2007-es Ázsia Kupán nem is szerepeltek túl fényesen. A kispadon most Pim Verbeek ül, aki annak idején Guus Hiddink segítője volt és mostani pozíciója előtt a dél-koreai válogatottat irányította.

A keret főleg az otthon játszó futballistákra épül, de vannak Európában szereplők is: a csapatkapitány Harry Kewell (Galatasaray), Michael Beauchamp (Nürnberg), James Troisi (Newcastle), Adrian Leijer (Fulham) és Ryan Griffiths (Rapid Bukarest). A játékosoktól hazájukban elvárják a csoportból való továbbjutást, de ez nem lesz sétagalopp, hiszen a 'D' jelű kvartettben Németország, Szerbia és Ghána lesz a vetélytársuk.

Az előjelek után meglepetésre, viszont egyáltalán nem érdemtelenül hódította el már rögtön az első döntőjében a New Orleans Saints a Vince Lombardy trófeát. Az esélytelenebbek tényleg ők voltak az Indianapolis Colts ellenében, de a világ szimpátia egyértelműen a Katrina hurrikán súlytotta város mellett állt.

A mérkőzés a természetesen teltházas Miami csarnokban a bizonyos "nagy könyv" szerint kezdődött. A Szentek voltak idegesebbek, Drew Breesék nem tudták pontokkal befejezni támadásaikat, ennek megfelelően egy mezőnygóllal és egy Peyton Manning passzolta TD-vel a Colts 10-0-ra vezetett az első negyed után.

A második negyedben némileg összeszedte magát a Saints támadósora, de ez is csak a felzárkózáshoz volt elég, hiszen a két field goal csak hat pontot ért, touchdownt még mindig nem sikerült elérniük, egyértelmű volt, ha győzni szeretnének fel kell javulniuk támadásban is, ha már a védelmük jól semlegesítette Manninget. Dwight Freeneyről kell még szólni az első félidő kapcsán, aki sérülése ellenére megfelelő védelmet nyújtott a Patkósok sztárirányítóját.

A második játékrész elején nagyot fordult a világ: Manningék kezdtek támadással. Elvileg... De a Saintsnél úgy döntöttek, hogy onside kicket alkalmaznak, ami ugyan nem sikerült tökéletesre, a bíróknak percekre volt szüksége. mire a "kicsi a rakás" után megállapították, hogy kié a labda, de a csel bejött és Brees jöhetett a pályára. És ha már támadtak, szereztek is hét pontot, Brees passzolt, Pierre Thomas pedig kis túlzással az egész védelmet kikerülve ugrott át a TD vonalon, fordított a Saints.

A válaszra sem kellett sokáig várni - kezdett valóban úgy alakulni a meccs, ahogy azt valóban vártuk - az egész mérkőzésen kiemelkedő teljesítményt nyújtó Joseph Addai futott TD-t, máris visszaszerezték az előnyt. Ezután a New Orleans mezőnygólig jutott, egy pontra csökkentve ezzel hátrányát, Garrett Hartley pedig a harmadik gólt szerezte több mint 40 yardról, ami új rekord a Superbowlok történetében.

Az utolsó negyed elején Breesék voltak a pályán, az irányító pedig kiosztott egy TD passzt Jeremy Shockeynek, ráadásul rámentek a két pontosra, ami sikerült is, igaz ehhez challangelnie kellett a trénernek, mert a bírók először nem látták, hogy áthaladt volna a vonalon a labda.

A különbség hat pont volt, a Colts pedig egy jó time menedzsmenttel még azt is elérhette volna, hogy a győztes TD-re már ne tudjon válaszolni a Saints. Csakhogy... Peyton Manningtől olyat láttunk, amit csak nagyon ritkán, nagyon rosszul passzolt interception lett a vége, Porter kapta el aki meg sem állt a TD-ig, 74 yardot futott, ezzel a meccs eldőlt, a New Orleans ült fel a trónra.  

Az Indianapolis Colts és a New Orleans Saints játszik vasárnap éjszaka Miamiban a XLIV. Superbowlért az Amerikai Nemzeti Futballbajnokság (NFL) döntőjében.

A Peyton Manning vezette Colts számít a döntő favoritjának, de ebben az esztendőben vitathatatlanul a legjobb két csapat játssza a nagy meccset, hiszen az alapszakasz végén is ez a két együttes állt a Nemzeti Főcsoport (NFC) és az Amerikai Főcsoport (AFC) élén.

Öt évvel ezelőtt pusztított a 'Katrina' hurrikán a Szentek otthonában, New Orleansben. Most, két héttel azután, hogy a főcsoportdöntőben kiverték a jelenkor legnagyobb legendájával, Bret Favre-al felálló Minnesota Vikingsot, az egész város, a lakóitól kezdve a játékosokon keresztül az edzőkig, úgy érzik, előttük a nagy lehetőség, hogy visszatérjen a boldogság hozzájuk, hiszen a Superbowl Amerika karneváljának számít.

Természetesen a Patkósok nem ilyen módon szeretnének segíteni a természeti katasztrófa egykori áldozatainak: ők inkább elhódítanák harmadik bajnoki címüket - a másodikat négy év alatt. Erre minden esélyük meg is van, hiszen náluk játszik az idei év legjobb irányítója, Peyton Manning, aki már 2007-ben is győzelemre vezette csapatát a Chicago Bears ellenében.

Manning elképesztő szezont produkál(t), ő lett az alapszakasz legértékesebb játékosa (MVP) és a rájátszásban is vezére volt csapatának. Szereplése igen csak pikáns lesz a Saints ellen, hiszen amellett, hogy New Orleansban született, édesapja, Archie, a mostani ellenfelet is erősítette 1971-1982 között, ezen kívül testvére - nem a New York Giants-et erősítő Eli - Drew Brees szomszédja, aki történetesen a New Orleans egyik legjobb játékosa, szintén irányító.

Kettejük csatájára lehet számítani vasárnap éjszaka, amikor is a Szentek először harcolhatnak a trófeáért. Mivel mindkét csapat a támadásokban erős, pont gazdag mérkőzésre számítanak az amerikai szakírók.

A Colts szempontjából fontos tényező lesz, hogy pályára tud-e lépni Dwight Freeney, aki az irányító védőjátékosa és a New York Jets elleni főcsoportdöntő óta rakoncátlankodik a térde. A másik oldalon Robert Mathis biztosan pályára lép, aki tökéletes védelmet tud nyújtani Brees számára. A Szentek védelmének egyik legnagyobb esélye, ha kihasználják Freeney bizonytalanságát és nem kímélik Manninget - ahogy azt tették Favre-al is a főcsoportdöntőben -, mert ellenkező esetben a Colts kreatív támadójátékosaival - Reggie Wayne, Dallas Clark, Pierre Garcon, Austin Collie, Joseph Addai, hogy csak a legnagyobbakat említsük - könnyen a maga javára billentheti a mérkőzést.

Breesnek szintén vannak jó elkapói és futójátékosai, ha a szokásos védelmet megkapja, akkor Marques Colston, Reggie Bush, Pierre Thomas és Mike Bell szintén megállíthatatlan lesz, ezekből pedig egyenesen arányosan következik a sok touchdown és rendkívül látványos mérkőzés.

Törökországban járt múlt héten Egervári Sándor és az eb-selejtezőkre készülő U21-es válogatott. A csapat egy hétig volt az edzőtáborban, ahol két csapattal is megmérkőztek, az egyik ezek közül az utolsó UEFA-kupa győztese, a Sahtar Doneck volt.

A Budapest Honvéd középső védője, Debreceni András is részt vett a felkészülésen, őt kérdeztem a törökországi héttel kapcsolatban.

Hogy érezted magad Törökországban? Milyen volt a hangulat és a társaság?

Nagyon jól éreztem magam, jó volt kicsit kiszakadni ebből az itthoni hideg télből.  Szerintem egy nagyon hasznos hetet tudtunk eltölteni Antalya-ban. A csapat tagjai ugye csak Magyarországon játszó játékosok voltak, ezért mindenki ismert mindenkit, ennek ellenére sok újat tudtunk meg egymásról, és ez is hozzájárult a jó munka elvégzéséhez.

Hogyan nézett ki a hetetek? Miből állt egy napotok amikor nem volt edzőmeccs?

Hétfőn és kedden két-két edzésünk volt, ami azért megterhelte a lábakat. Az összes napunk be volt táblázva percről perce, ahogy ez ilyenkor lenni szokott.

Hogyan értékeled az edzőmeccsek eredményeit?

Én úgy érzem, hogy mind a két meccsen tisztesen helytálltunk. Klubszinten is a felkészülés közepén vagyunk, ilyenkor nem várhatjuk el magunktól, hogy csúcsformában játszunk. Nagyon nagy önbizalmat adott a csapatnak a Sahtar elleni döntetlen főleg úgy, hogy nem tartalékoltak, és mindenkit bevetettek akit lehetett.

UEFA-kupa győztes ellen játszottatok, éreztétek a magasabb iramot a magyar bajnokikhoz képest vagy edzőmeccs révén annyira nem?

Jóval többet birtokolták a labdát, ezért nagyon nagy erőket kellett mozgósítania a védekezésben a csapatnak, támadásra már nem maradt sok energiánk. Megpróbáltuk kihozni magunkból a maximumot, ami szerintem kis szerencsével még győzelmet is eredményezhetett volna, ha az utolsó pillanatban nem mentenek a gólvonal elől a Sahtar védői. Nagyon jó erőpróba volt ez számunkra, még ha edzőmeccs volt is.

Ha jól tudom csapatkapitány is voltál ezeken a meccseken.

Igen, így van.

Egervári bízik meg ennyire benned vagy a csapattársak ruháztak fel a tisztséggel?

Sanyi bá jelölte ki, hogy melyikünk legyen a csapatkapitány, nagy megtiszteltetés számomra, hogy nekem adta a karszalagot.

Sikerült is vezető szerepet betöltened, hallgatnak Rád a többiek?

Talán őket kellene erről megkérdezni, de érzem a bizalmat az edzők, és a játékosok részéről egyaránt.

Az edzések során már konkrétan az olaszok elleni eb-selejtezőre készültetek vagy ez a hiányzók miatt nehézkes volt?

Szerintem mindenkinek úgy kell készülnie fejben hogy ott lesz az olaszok elleni keretben, az edző tisztsége pedig eldönteni hogy kiket hív meg, és hagy majd ki a keretből. Mindenképpen erős ellenfelek ellen akartunk játszani mert az olasz csapat is nagy játékerőt képvisel, ez úgy gondolom sikerült is.

Jelen pillanatban mennyi esélyt adnál magatoknak az idegenbeli fellépésen?

Nem esélyeket kell latolgatni, kellőképpen fel kell készülni ellenük, és győzzön a jobbik! A pillanatnyi formától sok fog függeni szerintem.

Vasárnap óta itthon vagy, azóta folytatódik a kemény munka a Honvéddal?

Hétfőn és kedden szabadnapot kapott a csapat, de szerdától folytatódik a kemény munka, és gőzerővel készülünk a tavaszi idényre.

Véget értek a 2010-es Afrika Kupa küzdelmei, mely a nyitómérkőzést leszámítva nem a nagy meccsekről, nem a látványos játékról, de sajnos még azt sem mondhatjuk, hogy a nagy küzdelmekről marad emlékezetes.

Ennek ellenére nem állíthatjuk, hogy nem lesz sokáig beszédtéma az angolai torna, hiszen voltak tragikus események, születtek rekordok és egy kis nem bizonyított magyar vonatkozása is volt az eseménynek.

A tragikus esemény - a torna színvonalán kívül - a togói csapat alattomos megtámadása volt, az már csak részletkérdés, hogy ha kicsit beleássuk magunkat az ottani politikai helyzetbe, egyértelművé válik, hogy csak a rendező torna kormányát lehet okolni, a terrortámadás rengeteg éhező ember segélykiáltása volt a világ számára, ami persze nem aratott nagy sikert, USA egyelőre Haiti megszállását tervezi, úgyhogy most csak ők kapnak a "segítségből".

Az ügy továbbra is szüli az indulatokat, hiszen az Afrikai Labdarúgó Szövetség számomra érthetetlen módon - nem hiszem, hogy ezzel egyedül vagyok - eltiltotta a következő két tornáról a mindenkori togói válogatottat, mondván megsértették a szabálykönyvet azzal, hogy kormányuk hívására hazamentek és elhunyt barátaikat, társaikat gyászolták. Hát lelkük rajta, én a helyükben annak is örülnék, hogy a többi csapat ott maradt és lejátszotta ezt a gyenge tornát.

Most jöjjenek azok a pozitívumok, amiket azért meg kell említeni az ANK-val kapcsolatban. Ugye volt az a varázslatos nyitómeccs, ahol Mali 0-4-ről 12 perc alatt állt fel a házigazdával szemben. Ilyet előtte nagy tornán nem igen láttunk, sajnos nem sokkal utána már én is láttam ilyet a saját szememmel a Papp Lászlóban...

Ha már pozitívumok, akkor egy szó a tornával kapcsolatban:Egyiptom. Nagy dolgot vitt véghez Hasan Sehatah együttese azzal, hogy sorozatban harmadszor hódította el a serleget. Ez rekordnak számít, de nem csak Afrikában, hanem az összes kontinensviadalt beleszámítva. A fáraók országa hat éve számít a földrész legjobb csapatának, egyedül a vb-szereplés az, ami soha nem jön össze nekik, pedig ott lenne a helyük. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a tornán négy vb-résztvevővel találkoztak, akik összesen két gólt lőttek nekik és mindegyikből ők kerültek ki győztesen. De nem csak az eredményekről van itt szó: ez a csapat volt az egyetlen - és nem csak ezen a kupán - ahol látni lehet a szervettséget, a taktikát, élvezetes játékot, igaz a döntőre már ők is át vették a többi csapattól a "passzolgattunk, álldogálunk aztán majd lesz valami" stílust.

Röviden: Egyiptom toronymagasan kiemelkedve nyerte meg a tornát, a vb az afrikai országok közül az ő szereplésükkel járna a legjobban - a tornát elnézve csak velük járna jól -, az afrikai csapatok pedig ilyen játékkal biztos nem érhetnek el olyan kiugró eredményeket, mint amikre a hazai vb-n számítanak.

És akkor a magyar vonatkozás, amit még senkinek nem sikerült bizonyítania: Mohamed Nagy Iszmail Afasz, becenevén Geddo lett 5 góllal a torna gólkirálya - a döntőben is ő lőtte az aranyat érő gólt, ráadásul az összes találatát csereként beállva szerezte. A magyar vonatkozás egyenlőre csak a "Nagy" középsőnév, magyar felmenőket úgy néz ki már nem tud felmutatni a tehetséges fiatal játékosok.

Az Afrikai Nemzetek Kupája véget ért, szerintem ennél több érdekes dolog nem történt, reméljük a dél-afrikai vb ennél sokkal jobb meccseket hoz, mivel a játék színvonala nem a rendezőkön múlik, biztosan így lesz....  

Megint csütörtök van, így egy újabb résztvevőjével ismerkedünk meg a 2010-es dél-afrikai világbajnokságnak. Afrikába látogatunk, abba az Argéliába, melynek válogatottja az Afrika Nemzetek Kupáján már bejutott a legjobb négy csapat közé, ami elég jó előjel lehet számukra a vb előtt.

Meglepő módon a nemzeti tizenegy a FIFA ranglistán az előkelő 26. helyet foglalja el, ennyire elől még soha nem szerepeltek a világranglista történetében.

A dél-afrikai repülőjegy megszerzése nem ment zökkenőmentesen, igaz a selejtező második körében még magabiztosan nyerték meg a csoportot - többek közt Szenegált elütve a továbbjutástól -,de a harmadik körben a csoportgyőzelem nem volt elég: Egyiptom is ugyannyi pontot szerzett, ugyanakkora volt a gólkülönbségük, így az ottani szabályoknak megfelelően újból meccselniük kellett egymással.

A találkozót hatalmas botrányok övezték szurkolói szinten, de a legutóbbi két Afrika Kupa győztese nem bírt ellenük gólt szerezni, így 1-0-ás győzelmükkel az algériaiak kivívták a vb részvételt. A visszavágóra nem kell sokat várni, az Afrika Kupa elődöntőjében újra találkoznak, Egyiptom megint kontinens kupa győzelemmel vigasztalódhat.

Nem mondhatnánk, hogy egy nagy futballmúlttal rendelkező országról beszélünk, de azért vannak kisebb-nagyobb eredményei: kétszer jártak már vb-n (1982, 1986) és kétszer döntőt játszottak az Afrika Kupán, melyet 1990-ben meg is nyertek. Nem kis sikerek ezek, mivel Argéliában csak 2005 óta fél profi a bajnokság, az idei évre tervezik, hogy teljesen profivá váljon.

Első vb szereplésük alkalmával sikerült nagy meglepetéssel előállniuk: haraptak a sivatagi rókák, 2-1-re megverték a csoportküzdelmek során a későbbi döntős NDK-t. A sikernek nem lett folytatása, másik két meccsüket elbukták, nem sikerült kivívniuk a továbbjutást.

Az 1986-os Mexikói vb-re kétség kívül Afrika legjobb csapataként érkeztek, de a sors nem volt kegyes hozzájuk, ugyanis Észak-Írországon kívül a spanyolok és a brazilok kerültek velük egy csoportba. Az írek ellen még sikerült döntetlen elérniük és Brazíliától is csak egy kapitális védelmi hiba miatt szenvedtek egy gólos vereséget, de az ibériaiak már 3-0-val küldték haza őket.

A sivatagi rókáknál több játékost is nagy tisztelet övezett, íme pár név, melyek sokat nem mondanak az európai fülek számára: Rachid Mekhloufi, Mostapha Zitouni, Abdelaziz Bentifour, Kader Firoud, Mustapha Dahleb, Lakhdar Belloumi, Assad Salah és Rabah Madjer.

De rajtuk kívül viszont több olyan játékost adtak a világnak, akit mindenki ismer, csak éppen nem az algériai válogatott mezében érték vagy érik el sikereiket, elég ha csak az aranylabdás, vb és eb aranyérmes Zinedine Zidane-t említjük. De rajta kívül innen származik az Arsenalos Samir Nasri és a Realos Karim Benzema is.

Algériához most sem volt kegyes a sors, pedig afrikai vb révén a többi hazai országhoz hasonlóan ők is kiugró eredményre készülnek, de ehhez az Anglia, USA, Szlovénia összetételű csoportból kéne kivívnia a továbbjutást. Majd kiderül mennyire harapnak a sivatagi rókák...

Véget értek a 2010-es Afrikai Nemzetek Kupája negyeddöntői, melyek nem hoztak látványos mérkőzéseket, viszont nagy meglepetésekkel szolgáltak.

Az első találkozón a házigazda Angola mérkőzött meg Ghánával a továbbjutásért. Ghána hamar eldöntöttek a továbbjutást, a 16. percben Asamoah Gyan egy kiugratás után megszerezte a győztes találatot. A Fekete Csillagoknak ezután egy helyzetük sem akadt, a hazaiak támadtak, de egyik lehetőségükkel sem tudtak élni, így a rendező ország csapata a nyolc között elbúcsúzott.

Az Algéria - Elefántcsontpart meccsnek egyértelműen Drogbaék voltak az esélyesei, a 4. percben Kalou már meg is szerezte a vezetést, de Algéria még  félidő vége előtt egyenlített. Már mindenki a hosszabbítást várta, amikor Keita egy hatalmas bombával a négy közé repítette az elefántokat.

Vagy mégsem? Bugerra fejelt gólt beadásból a 90. percben, továbbjutás helyett jött a hosszabbítás, melynek 3. percében az egyenlítő gólt lemásolva Buezza szerezte meg a vezetést. Amit jól is őriztek a hosszabbítás legvégéig, amikor Kolo Touré betalált. Öröm mégsem volt Drogbáék háza táján, mert a partjelző téves intése miatt 3-2 maradt az eredményjelzőn.

Ezzel az egyik legnagyobb esélyes búcsúzott, ráadásul Elefántcsontpart a vb-n is kiemelkedő eredményre számít, de ezzel a játékkal még a csoportból való továbbjutás is lehetetlen lesz számukra.

A negyeddöntők slágermeccse a két évvel ezelőtti döntő visszavágója, a Kamerun - Egyiptom párharc volt. Sokáig nem történt semmi a mérkőzésen, de a 26. percben Hasszan az ellenfél szöglete után védhetetlen fejessel szerezte meg a vezetést Kamerun számára. Hasszan gyorsan javított hibáján, távoli lövését Kameni lassú reakciójának köszönhetően nem tudta védeni, egál a félidőben.

A végeredmény is ez maradt jött a hosszabbítás, aminek a 2. percében Geremi gurított haza röviden, Gedo lecsapott és gólt szerzett. Ezután jött az Afrika Kupán már jól megszokott bohózat: Hasszan végzett el szabadrúgást, Kameni a felső lécre tolta, ami onnan lepattant jó 5 centivel a gólvonal elé, ennek ellenére a bíró bent látta és megint jöhettek középkezdéssel a kameruniak. 3-1 maradt a vége is, így Egyiptom Algériával találkozik, visszavághatnak a vb selejtezős kudarcért.

A Nigéria - Zambia meccsről három sornál többet nem vagyok hajlandó írni. Röviden: bűn rossz volt, Nigéria büntetőkkel továbbjutott, Ghánával játszik a döntőbe jutásért.  

Izgalmas meccsekkel folytatódtak az Amerikai Nemzeti Futball Liga küzdelmei, illetve már véget is értek, hiszen a főcsoportdöntők zajlottak a hétvégén és a két győztes - az Indianapolis Colts és a New Orleans Saints - küzd meg két hét múlva a Superbowlon.

A vasárnapi első párosítás az AFC döntőjében a Colts - New York Jets volt, a párharc egyértelmű esélyese az alapszakasz MVP-jét, Payton Manninget a soraiban tudó patkósok voltak. A szakértők biztosak voltak benne, hogy a Jets csak futójátékkal fog többnyire próbálkozni, mivel újonc irányítójuk a mexikói Mark Sanchez nem a passzjátékáról híres.

Erre alaposan rácáfolt a new yorki csapat, hiszen Sanchez már az első félidőben két TD passzt adott, emellett egy field goalt is szereztek, amire a Colts két TD-vel tudott válaszolni, így nagy meglepetésre az esélytelenebb csapat 3 pontos előnyével vonultak szünetre a csapatok.

A második félidőben viszont már inkább azt nyújtották Manningék, amit mindenki elvárt tőlük, a védelmük is feljavult, Sanchez sem remekelt - egy interceptiont is összehozott - de ő már így is többet nyújtott a kelleténél. A Jets nem tudott pontot sem szerezni, a Colts viszont két TD-vel és egy mezőnygóllal 17 pontot hozott össze, már az utolsó negyed felénél eldőlt a mérkőzés.

A papírforma bejött, az Indianapolisé lett a kupa és készülhetnek a Superbowlra. A Jetsnek sincs szégyenkezni valója, már az hatalmas eredményt, hogy idáig eljutottak többet közt a San Diegot is kiverve az elődöntőben.

Az igazi nagy mérkőzés már az előjeleket tekintve is a Minnesota Vikings - Saints összecsapás volt, mindenki nagyon várta már Bret Favre és Drew Brees látványos játékát. Ennek megfelelően bele is kezdtek a csapatok, szinte minden támadás pontot ért az első két negyedben, felváltva hozták össze a TD-ket a csapatok, mind a két irányító egy TD passzal jeleskedett. Mivel a vikingek kezdték a támadást, az előny folyamatosan náluk volt, de 14-14-el mentek félidőre a csapatok.

Az első játékrész krónikájához még hozzátartozik, hogy Favre szerencsétlenségére nem mindig kapta meg a megfelelő védelmet - ami különösen veszélyes egy negyven éves játékos esetében - többször is durván földre vitték, sokáig úgy nézett ki, hogy nem is tudja folytatni a harmadik negyedtől a játékot, de végülis összedrótozták, ott volt a folytatásban a pályán.

Nem tudta ott folytatni ahol abbahagyta, több TD passzal már nem jelentkezett, igaz ennek ellenére összepasszolt a meccs végére 310 yardot, de ez is kevésnek bizonyult. A forgatókönyv nem sokat változott, csupán annyit, hogy most a Vikings loholt a szentek után és nekik kellett mindig hátrányból felkapaszkodniuk, megint 14-14 pontot termeltek. A negyedik negyed végén a Minnesota támadhatott, de a sérülését biztosan érző Favre interceptiont adott, így még nekik kellett izgulniuk, hogy a szentek ne szerezzenek pontot, nem sikerült nekik, így a vége 28-28.

A hosszabbításban a pénzfeldobás a haza New Orleansnak kedvezett, ők támadhattak először. Lassan teltek a percek, mert a bírók minden kétes szituációt visszanéztek videón, de így is a szenteknek kedveztek ítéleteikkel, és amikor megfelelő távolságba kerültek természetesen mezőnygóllal próbálkoztak, amit be is lőttek, így Favre nem tud negyven évesen Superbowlt játszani és az alapszakasz két győztese mérkőzik meg egymással a kupáért.

Ezt a tényt figyelembe véve kijelenthető: az idei szezon két legerősebb csapata találkozik majd Miamiban a döntőben.

Már csak 140 nap van hátra a 2010-es labdarúgó világbajnokság rajtjáig, nekünk is ennyi időnk van megismerkedni a résztvevő csapatokkal, igaz a mostani csapatot annyira nem is kell bemutatnunk, hiszen jól ismeri mindenki a selejtezőbeli ellenfelünket, Dániát.

A dánok okozták az egyik legnagyobb meglepetést a selejtezők során, a FIFA ranglista 28. helyén állomásozó északiaknak a náluk erősebbnek tartott Portugáliát és Svédországot is sikerült maguk mögé utasítaniuk, na meg persze a mi válogatottunkat is. Ráadásul majdnem veretlenül, a svédeket oda-vissza elpáholták, Ronaldoékat Portoban alázták, így mi erre az egy dologra lehettünk büszkék a sorozattal kapcsolatban, hogy csak mi tudtuk őket megverni, ráadásul idegenben, igaz akkor már csoportelsők voltak, csak az ünneplésüket rontottuk el.

Egyébként a dánok több mint tíz évvel ezelőtt, 1997-ben a világranglista harmadik helyén tanyáztak, ezt azóta sem sikerült megismételniük.

Dánia igazi futballnemzetnek számít, Európában az elsők között rendelkezett nemzeti válogatottal és már jó pár jelentős eredménnyel rendelkeznek: nyertek Konföderációs Kupát 1995-ben, van Olimpiai ezüst- és bronzérmük is, de a legbüszkébbek az 1992-ben megszerzett Európa bajnoki aranyéremre lehetnek. Nyilván mindenki jól ismeri a sztorit, hogy az utolsó pillanatba a strandokról összehívott csapat, hogyan utasította maga mögé egész Európát, a döntőben a németeket 2-0-ra megverve.

Mindezek ellenére a vb-ken eddig nem tudtak maradandót alkotni, nagy múltjuk ellenére ez lesz mindössze a negyedik ilyen megmérettetésük, utoljára 2002-ben jártak a tornán.

Első szereplésük alkalmával az 1986-os mexikói vb-n Skóciát, Uruguayt és az NSZK-t is legyőzték, megnyerték a csoportjukat, a nyolcaddöntőben azonban súlyos trauma érte Sepp Piontek csapatát, Spanyolország 5-1-es zakóval haza küldte őket.

Az 1998-as franciaországi vb-n is simán továbbmentek a csoportból, sőt a negyeddöntőbe is bejutottak, de ott az ezüstérmes Brazília megállította őket. A 2002-es seregszemlén megint a nyolcaddöntő volt a végső állomás, Anglia vetett véget a menetelésüknek.

A dánoknak több olyan játékosa van, aki beírta magát a futballtörténelembe. A legendás Allan Simonsen 1977-ben elnyerte az Aranylabdát, Preben Elkjaer-Larsen a nyolcvanas évek rettegett csatára volt, a Laudrup testvérek, Michael és Brian valamint a kapus, Peter Schmeichel szinten világhírnévig vitte. A jelenkor legnagyobb sztárja az Arsenal kiváló gólvágója Niclas Bendtner és a Liverpoolt erősítő Daniel Agger.

A csapat szövetségi kapitánya Morten Olsen, akiben nagyon megbíznak hazájában, hiszen már jó pár éve ül a csapat kispadján és a selejtezőben mutatott játék alapján most kiugró eredményt várnak tőle Dél-Afrikában. Fel van neki adva - illetve feladta magának - a lecke rendesen, hiszen már a továbbjutás sem tűnik sétagaloppnak egy olyan csoportból, ahol Hollandia, Japán és Kamerun az ellenfél.

Egy időben a hazai rendezésű Futsal Eb-vel megkezdődött Ausztriában a kézilabda Európa Bajnokság is. A mieink rendkívül nehéz csoportba kerültek, az első ellenfél rögtön a Vb és Olimpia aranyérmes Franciaország válogatottja volt.

Mindenkiben volt félsz a találkozó előtt, de ez a játékosokban egyáltalán nem játszott, végig egyenlő partnerei voltunk az első félidőben a franciáknak. Krivokapics és Illyés góljaival végig haladtunk a franciákkal, igaz a másik oldalon Karabatic és a beálló játéka volt fékezhetetlen. Elhúzni nem tudtak, volt ugyan, hogy csak a 2 gólos különbséget tudtuk tartani, de a félidő végén remek koncentrálással sikerült döntetlenre mentenie az első játékrészt.

A második félidőre még jobban feljavult a játékunk, az első negyed órában még mi tapadtunk a franciákra, de ezt tökéletesen hajtottuk végre, hiszen kettőnél nagyobb különbséget nem engedélyeztünk nekik. Majd negyed óra múlva elteltével jött az igazi csoda, átvettük a vezetést, majd növeltük, növeltük és megint növeltük, négy gól volt a fórunk!

Szűk tíz perc volt ekkor már csak hátra, a franciák időt is kértek, ráadásul nem sokkal később emberelőnyt is kaptak, nagyon izgalmasnak ígérkezett a végjáték. Sajnos ebben a periódusban csak egyszer sikerült betalálnunk Illyés révén, ezzel utoljára három gólosra növeltük az előnyt, de a franciák ez nem okozott gondot, egy perccel a dudaszó előtt egalizáltak. Az utolsó percben mi támadtunk, de sajnos gólt nem sikerült elérnünk.

A döntetlennek a végén  a franciák örülhettek, mi meg elismerően nézhetünk Csoknyai Istvánra és csapatára, a szövetségi kapitány remekül összerakta Nagy László nélkül is a csapatot, ráadásul az átlövő játék a barcelonai nélkül is remekül működött.

Hatalmas bravúr amit a fiúk véghez vittek, ráadásul a továbbjutás felé is nagy lépést tettek, reméljük a folytatás is hasonló lesz holnap a spanyolok ellen. Hajrá Fiúk!

Az első hivatalos UEFA esemény kezdődött meg ma fél 6-tól a Puskás Ferenc Arénában, vagyis a Magyarország-Azerbajdzsán mérkőzéssel kezdetét vette a Futsal Európa Bajnokság.

Csapatunknak sajnos nem sikerült a bravúr és alul maradtak a titkos esélyesnek is tartott azeriek(?) ellen. Igaz az ellenfelet nagy jóindulattal sem lehetne azerbajdzsáni válogatottnak nevezni, hiszen hazai játékos gólt sem lőtt ellenünk, mind a három találatot honosított brazil jegyezte.

A hírekkel ellentétbe nem volt teltház a Puskás Arénában, igaz ez a meccs elején még a szervezésnek volt köszönhető, nekünk csak 20 perc alatt sikerült bejutnunk az ellenőrzésen keresztül így lemaradtunk a meccs első 5 percéről, vagyis a meccs eleji gyors gólváltásról. A hangulat ennek ellenére jó volt a pár száz híján teltházas csarnokban, de biztosan nagyobb tűzbe jött volna a közönség, ha kicsit nagyobb elennállást fejtünk ki a brazilok illetve azeriek ellenében.

Tehát számunkra 1-1-ről indult a mérkőzés és mint kiderült sajnos csapatunk legjobb momentumairól maradtunk le. A vendégek ezután két gólosra is növelték előnyüket, az elsőnél a földön ülő kapusunk ellen nem volt nehéz dolga a brazilnak, a második gólnál pedig egy köténnyel csapták be Balázs Zoltánt.

A meccs hátralévő részében többször is lett volna esélyünk a szépítésre, de sajnos bátortalanok voltak a fiúk, nem vállalkoztak elég lövésre, a felállt azeriek ellen sokszor ötletünk sem volt, hogy milyen kombinációt alkalmazzunk, pedig a második félidőben egyértelműen mi irányítottuk a játékot. Voltak veszélyes helyzeteink, az azeriek kopasz kapusára is szükség volt néha a hárításhoz, a végén a kapust is lehoztunk, de sajnos ez sem vezetett sikerre.

A továbbjutás még nem úszott el, szombaton meg kell verni a cseheket, de ez nem tűnik egyszerű feladatnak, legalábbis ehhez ennél bátrabb játékot kell nyújtani.

Egy biztos, rajtunk nem fog múlni, mi ott leszünk és szurkolunk, hogy sikerüljön a bravúr!!

A sok torna mellett, ami zajlik és amik nemsokára kezdődnek nem feledkezem meg a vb csapatok bemutatásával sem, el is látogatunk ma Dél-Amerikába.

A FIFA ranglista 29. helyén telelő Paraguay már rutinos résztvevőnek mondhatja magát: ez lesz a nyolcadik torna (1930, 1950, 1958, 1986, 1998, 2002, 2006), melyről nem hiányoznak, ráadásul sorozatban ez lesz a negyedik amire kijutottak.

A mostani selejtezősorozatot meglepően könnyen vette az alakulat: a harmadik, biztos kijutó helyen végzett, Argentínát maga mögé utasította, és csak egy ponttal maradt el a győztes braziloktól.

A latin-amerikai ország legnagyobb sikere eddig két Copa América győzelem, melyet még 1953-ban és 1979-ben értek el. Ezeken kívül a 2004-es Olimpiai Játékokon ezüstérmet szereztek.

Egyébként nem is olyan régen, 2001-ben, a FIFA a nyolcadik legjobb válogatottnak rangsorolta őket a világon.

Az ország klubszinten is szép eredményekkel büszkélkedhet, hiszen több bajnokcsapatuk is Libertadores kupát nyert már, ami annak is betudható, hogy az ország elég magasan fekvő stadionjainak köszönhetően a vendégek mindig megszenvednek Paraguayban.

Több olyan játékosuk is akad aki beleírta magát a történelembe, többek közt Carlos Gamarra, Roque Santa Cruz vagy Roberto Acuña, de minden kétséget kizáróan a legnagyobb hírnévre és elismerésre a büntető- és szabadrúgás-specialista kapus José Luis Chilavert tett szert, aki közönségkedvencnek is számított szerte a világon. Elhíresült tizenegyeseiből és szabadrúgásaiból a vb-ken is többet megcsodálhattunk.

Nem véletlen, hogy legnagyobb játékosukat nem a csatársorba kell keresni: szinte az összes aktuális nemzeti tizenegyükről elmondható, hogy meghatározó szerepüket a futball tágabb világelitjében a bombabiztos védelmeiknek köszönhetik.

Az 1986-os mexikói vb-n is ennek köszönhették, hogy továbbjutottak a csoportból, de a következő fordulóban Anglia egy tekintélyt parancsoló 3-0-al küldte haza őket.

A következő vb-jük a '98-as volt, ezen már szerepelt sztárkapusuk is. Itt is a nyolcaddöntőkben kellett elbúcsúzniuk a házigazda és későbbi győztes ellenében, igaz csak aranygóllal kaptak ki. 2002 kísértetiesen hasonló volt: ugyanebben a szakaszban a későbbi bronzérmes németek parancsoltak megálljt nekik. Négy évvel később Németországban nem élték túl a csoportkört.

Az együttes szövetségi kapitánya Gerardo Martino, akitől hazája azt várja, hogy továbbjutnak az E csoportból, ez nem lehetetlen, hiszen az olaszok utáni második helyre rajtuk kívül Szlovákia és Új-Zéland pályázik.

Uruguay nemzeti csapatában jelenleg igazi sztárjátékost nem találunk, de azért több Európában játszó név is ismerősen csenghet sokaknak, elég ha csak Jonathan Santanat (Wolfsburg), Roque Santa Cruzt (Blackburn) vagy Nelson Haedo Valdezt (Dotrmund) említjük.

A szomorú előjáték ellenére megkezdődtek a 2010-es Afrika Nemzetek Kupája küzdelmei. Már biztosan mindenki jól ismeri a tényt, hogy a Togói válogatott buszát terroristatámadás érte, mely három halálos áldozatot követelt. A szervezők ennek ellenére nem voltak hajlandóak elhalasztani a tornát, állítják, nem lesz erre több példa. Mindenesetre ez jelzésértékű lehet a FIFA számára is, hogy vajon jó dolog volt-e Dél-Afrikának ítélni a vb megrendezését. Ne legyen igazam, de hasonló atrocitások ott is simán lehetnek.

Na de a torna elkezdődött, nem is akárhogyan a nyitómeccsen a házigazda Angola Malival játszott az elején egy elég simának tűnő mérkőzést. A hazaiak 2-0-ás félidő után a második játékrészben két büntetővel négy gólos előnyre tettek szert, ráadásul a maliak két sztárja -  Keita és Kanouté - nagyon szürkén játszott. Egészen a 79. percig.

Ekkor jött a Barca futballistája, szép gólt fejelt, szépített. Gondoltuk mi... A 88. percig megint semmi, ekkor a Sevilla játékosa is betalált, ő is szépített, de a 90. percben megint az első gól szerzője villant, a hosszabbítás utolsó percében pedig az egyenlítés is sikerült Malinak. Elképesztő utolsó negyed volt.

Másnap lejátszották az A csoport másik mérkőzését is, a vb résztvevő Algéria játszott Malawi csapatával. Előbbinek nem sikerült bizonyítani, miért jutottak ki Dél-Afrikába, egy meglehetősen sima mérkőzésen szenvedtek három gólos vereséget.

A csonka B csoport első - és a játéknapon az utolsó - mérkőzésen az egyik legnagyobb favorit, Elefántcsontpart mérkőzött meg Burkina Fasoval. A mérkőzése már ezt a három sort sem érte meg amit eddig leírtam, Drogbáék a torna eddig legrosszabb meccsén egy gólnélküli döntetlenre voltak képesek, ami elég veszélyes lehet még egy három fős csoportban. Ha továbbra is ilyen játékot nyújtanak, megérdemlik a kiesést.

A C csoport első találkozója igazi slágermeccs volt, a címvédő fáraók játszottak az örök esélyes Nigériával. Az első félidő ennek megfelelően színvonalas játékot is hozott, Nigéria szerezte meg a vezetést egy gyönyörű góllal, majd szépen tartották előnyüket, rövidpasszos, labdatartós játékukkal eldugták a labdát Egyiptom elől, afrikai csapat ellenére taktikusan és szervezetten játszottak Martinsék. A játékrész végén mégis jött az egyenlítés az egyiptomi csapatkapitány remek paszt tálalt Motaebnek, aki a kapust kicselezve egyenlített.

A második félidőre teljesen visszaesett Nigéria, közük nem volt a meccshez, gyorsan hátrányba is kerültek, ennek ellenére egy épkézláb helyzetet nem tudtak összehozni, csak szerencsétlenkedtek a pályán, a fáraók többször is eldönthették volna a mérkőzést. Ez meg is történt a 87. percben, pedig a zöldek már a 80 éves Kanut is bevettették, de természetesen nem tudott hozzátenni semmit a játékukhoz.

A csoport második meccse egy igazi, vérbeli Afrika Kupa meccs volt. Gondolok itt a röhejes kapusteljesítményre, ami jellemzi a legtöbb afrikai csapatot, melynek köszönhetően a néző nagyon jól szórakozik, hiszen jókat lehet röhögni, ezen kívül a meccs per gól átlagnak is rendkívül jót tesz. Én személy szerint ezért szerettem meg ezt a tornát és már vártam melyik lesz az első ilyen mérkőzés.

Hát a harmadik napig, a Mozambik-Benin meccsig kellett várni. A meccs érdekessége még az volt, hogy két volt Kispest játékos - Genito és Miro - is pályára lépett mozambiki oldalon. Genitoék gyorsan hátrányba kerültek egy büntetőnek és egy öngólnak köszönhetően, de már az első félidőben szépítettek Lobo révén, aki egyébként Miro, csak most másik néven fut. A gól viccműsorokba illő volt, a kapus valószínű látott egy legyet a pályán kiugrott rá, a mozambiki játékos pedig az üres kapuba fejelt. A második játékrész majdnem hasonlóan kezdődött, a hálóőr és a védő inkább pankrátorkodtak kicsit a labdát meg elengedték a támadónak, de az nem tudott élni  a lehetőséggel.

De a mi imádott kapusunk tovább parádézott. Kifutott a kapujából az oldalvonalig, hogy kirúgja a labdát a mezőnybe, de sikerült olyan jól eltalálnia, hogy 10 centivel előtte elhagyta a páylát a labda, a mozambikiak nem gondolkoztak sokat, azonnal elvégezték a bedobást, egy bepassz középre és a labda már a hálóban, miközben a kapus a Usain Bolt világcsúcsát megdöntve rohan vissza a kapujába. A vége maradt 2-2.

A szerdai játéknapon a tavalyi döntős Kamerun találkozott a nagy nevű Gabon csapatával, és Etooék esélytelenhez méltóan 1-0 vereséget szenvedtek egy káprázatos mérkőzésen az Afrika legjobbjának kikiáltott csapatától. Remélem mindenki értette.

A csoport másik favoritja, Tunézia, sem szerepelt jobban, igaz ők felálltak egy gólos hátrányból Zambia ellen, de 1 pontnál többet nem tudtak szerezni, vagyis a D csoport így néz ki: 1. Gabon 3 pont 2. Zambia és Tunézia 1-1 pont 4. Kamerun 0 pont.

Lezajlott a tornából 7 meccs, született 22 gól, az Afrika Kupa eddig hozza az átlagát, reméljük továbbra is így lesz, drukkoljunk a kapusoknak.

Elérkezett a legizgalmasabb szakaszához az Amerikai Nemzeti Football Bajnokság, vagyis az NFL, hiszen a hétvégén lejátszották a play off első mérkőzéseit.

Mindegyik találkozó hatalmas csatákat és izgalmakat hozott, melyek közül egy külön kiemelkedett, az Arizona Cardinals-Green Bay Packers "háborúban" csak hosszabbítás után tudták kihirdetni a győztest.

Az első találkozó a New York Jets és a Cincinatti között zajlott, utóbbi a rájátszás talán leggyengébb alakulatának tekinthető, ennek ellenére Ochocinco touchdownjával még ők szerezték meg a vezetést az első negyedben. Ezek után viszont nem volt sok keresnivalójuk a pályán, ráadásul bődületes hibákat vétettek - két kihagyott mezőnygól, kevesebb mint 30 yardról - a Jets playoff újonc irányítója Mark Sanchez nagyon magabiztosan játszott, így ők lesznek az ellenfelei a San Diegonak a főcsoportelődöntőben.

Ezután egy igazi rangadó, Philadelhpia-Dallas meccs következett. A "sasok" csak a második negyedig tudták tartani magukat, akkor még az első TD-re ők is hét ponttal válaszoltak, de még ugyanebben a negyedben lemosták McNabbéket a pályáról. Tony Romo nagyon elkapta a fonalat, az egész meccsen 244 yardot passzolt, amiből kettő TD passz volt. A félidőben 27-7 volt az eredmény az Amerika csapatának tartott kowbojok előnyére, ráadásul a harmadik negyedet is TD-vel nyitották, ezután már csak az eredményt tartották, ami sikerült is 34-14 lett a vége, jöhet a Bret Favrral felálló Minnesota.

A vasárnapi első meccs eredménye a meglepetés kategóriába sorolható. A kirakat csapatnak számító New England Patriots Tom Bradyvel, Randy Mossal - igaz Wes Welker nélkül - már három perc elteltével 2 TD-nyi hátrányba került a Baltimore Revanssel szemben. Brady elképesztően rosszul játszott, 42 passzából mindössze 23 volt sikeres, eladott 3 labdát, adott ugyan 2 TD-passzt, de ez nem segített sokat a mérleg javításában. Ráadásul a Revans irányítójának, Joe Flacconak, így elég volt 34 passzolt yard 4 sikeres passzból, hogy behúzzák a mérkőzést, mely az első negyedben már 24-0 volt a javukra. Ezután többször 7 pontot már nem is szereztek 3 mezőnygól itt, 2 TD ott, 33-14 a Revansnak, mehetnek az Indianapolis otthonába.

Ami ezek után következett az maga volt az amerikai filmekből megismert show,dráma és izgalom. A Cardinals elég hamar 14-0-ás előnyre tett szert egy futott és egy passzolt TD-vel majd egy mezőnygóllal tovább növelték előnyüket. A Packers védelme egyáltalán nem működött, Aaron Rodgers alig volt a pályán. A második negyedben már kiegyenlítettebb lett a csata, a Green Bay 3 pontot faragott a hátrányából, de még mindig sok volt közte, mert a megállíthatatlan Kurt Warner egy TD-passzt kiosztott. A harmadik negyed maga volt a parádé, mindkét csapat 14 pontot hozott össze, szebbnél-szebb TD-kell Rodgers és Wurner vetélkedett gyönyörű passzokkal, de ez még mindig a Cardinalsnak kedvezett. A záró negyedben kétszer is egyenlített a Green Bay: először mínusz 14-ről, majd a hazaiak rögtön visszavették a vezetést, de két perccel a vége előtt megint egál volt. Viszont a Cardinals támadhatott és pár másodperccel a meccs vége előtt mezőnygól pozícióig jutottak, de megtörtént akire senki nem számított, kihagyták.

Jött a hosszabbítás, de előtte nézzük kicsit a számokat: mindkét irányító 400 yard közelében passzolt, Wurner 5, Rodgers pedig 4 TD-passzal jeleskedett, de neki volt egy futott TD-je is, vagyis összesen 10 TD-t hoztak össze. Elképesztő szám, egy másik találkozón akármelyik csapat győztesként került volna ki.

És akkor térjünk vissza a ráadásra: a szerencse a Green Baynek kedvezett, ők támadhattak először és Rodgers első passzából majdnem el is döntöttek mindent, de egy leheletnyivel hosszúra sikeredett, pedig az elkapó akadálytalanul futhatott volna be a TD-területre. Jött a második próbálkozás, de itt már az eddig semmit nem mutató Cardinals védelem villogott: Karlos Dansby leszekkelte az irányítót, a labda ráadásul a földre sem esett le, így 17 yardot kellett gyalogolnia hogy szerezzen 6 pontot, ezzel egy hihetetlen küzdelemből sikerült győztesen kikerülniük.

És ez még csak a kezdet volt, folytatás hétvégén a főcsoportelődöntőkkel!